A homokdűnén túl

 

2020. október elején jelent meg második könyvem, melynek címe: "A homokdűnén túl". Minden fontos információ az alábbiakban olvasható a könyvvel kapcsolatban:

Tartalom: az előző években sikeresen teljesített extrém versenyeim (Badwater, Atacama-crossing, Namib-sivatag, Bigfoot 200) állnak a könyv fókuszában, amiben elmesélek számos, eddig nem ismert izgalmas, érdekes vagy éppen vicces történetet ezekről a nem mindennapi körülmények között zajló versenyekről és – ami talán ugyanolyan érdekes és fontos – az odáig vezető útról, miközben igyekszem testközelből érzékeltetni minden küzdelmes epizódot, holtpontot és katartikus pillanatot is. Bár ezek a versenyek különleges helyszíneken zajlottak, minden futó számára hasznosítható tanácsokkal szolgálok a könyvben, valamint az élet bármely területére érvényes gondolatokat is megosztok az olvasókkal.

A könyvet a „Másfél nap az élet”-hez hasonlóan férjem, Lubics György írta meg, aki így fogalmaz az ajánlóban: „Szilvi kalandjait, gondolatait olvasva feltárul előttünk egy – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – ismeretlen világ a homokdűnén túl.”

A kivitelét tekintve célunk az elérhető legmagasabb minőség volt, így keménytáblás borító, prémium papír, szövegbe integrált rengeteg színes kép jellemzik a könyvet, mely 336 oldalas lett, ára: 4900 forint.

A könyvet a BSI versenyein (https://www.futanet.hu/) és a Spuri futóboltokban (www.spurifutobolt.hu/uzleteink-listaja/) lehet személyesen megvenni, illetve a Spuri webáruházában (www.futobolt.hu/a-homokdunen-tul-lubics-szilvia-9786150091228) lehet megrendelni. Köszönöm a Zala Megyei Önkormányzat kiadásban nyújtott segítségét!

Borítófotó: RacingThePlanet

Borító:Advertisz Grafikai Stúdió

Tihanyi dedikálás

 

2020.10.17.

A Tihanyi Félmaratonon jártunk, ahol egy kis élménybeszámolót tartottam, majd a versenyek ideje alatt dedikáltam az új könyvet. A naphosszat tartó fagyoskodásban ismét rájöttem, miért is szeretem a sivatagokat. :-))
Köszönöm a sok szeretetet amit Tőletek kapok, és köszönöm az egyre több pozitív visszajelzést az új könyvemmel kapcsolatosan!

Már kapható a könyv

2020.10.13.

Az elmúlt hétvégén jelent meg "A homokdűnén túl" című új könyvem, melyet a Budapest Maratonon mutattunk be, és immár meg is lehet vásárolni.

A könyvet a Spuri webáruházból lehet megrendelni, az alábbi linkre kattintva: https://www.futobolt.hu/a-homokdunen-tul-lubics-szilvia-9786150091228

Személyesen a Spuri Futóboltokban lehet megvásárolni, Budapesten 10.15-től, a vidéki boltokban 10.20-tól. Üzletek listája: https://www.spurifutobolt.hu/uzleteink-listaja/

A Spuri Futóboltokban pár héten belül lesznek dedikálások illetve további könyvbemutatók is szervezés alatt állnak, ezekről majd hírt adok. Szervezzük, hogy dedikálva, illetve külföldről is lehessen rendelni a könyvet, majd ezekről is beszámolok.

 

 

 

Igaz, hogy csak három nap telt el a könyvbemutató óta, de már így is sok véleményt olvastam tőletek:

"A könyv ismét zseniális! Ahhoz azért az ember hozzászokik, hogy egy-egy könyv végén párás lesz az ember szeme, de hogy rögtön az elején?..." --- "Én bele is kezdtem, és nem tudom letenni. Köszönet érte" --- "Tényleg brutál a könyv, beszereztem egyet én is vasárnap, úgy néz ki 1-2 napon belül végére is érek." --- "én se tudom letenni, tegnap is a futás rovására ment"

Köszönöm, köszönjük!

Könyvbemutató - dedikálás

2020.10.11.

A Budapest Maratonon mutattuk be "A homokdűnén túl" című új könyvemet. Hihetetlen volt számomra az a szeretet, ahogy fogadtátok. Élményekkel teli két nap volt, kezdve azzal, hogy szinte elsőként Kovács "Kokó" Istvánnak dedikálhattam a könyvet, ami hatalmas megtiszteltetés volt.

Jó volt néhány szót váltani minden érdeklődővel - én is sokat töltődtem, annyi kedves, megható vagy érdekes történetet hallottam tőletek! Köszönöm a bizalmat, hogy máris ilyen sokan vettétek meg a könyvet, hamarosan a Spuri webáruházban és boltokban is kapható lesz, erről 1-2 napon belül hírt adok.

Így született meg a könyv

2020.10.08.

Ma megérkeztek a könyvek a nyomdából. Szinte felfoghatatlan, hogy valami, ami közel egy éve készül, egyszercsak itt van és kézzel fogható.Szerettem volna írni egy bejegyzést arról, mivel is járt ennek a könyvnek a megszületése. Micsoda munka, ha az első betű leütésétől a nyomdából hazaszállíttatásig mindent egy valaki csinál. "A Homokdűnén túl" esetében a férjem. Kemény volt az utóbbi bő 9 hónap, mindvégig csodáltam érte Gyurit. Nem volt nehéz párhuzamot találni bármelyik ultraversenyemre való felkészülésem, és az ő hónapokon át tartó munkája közt, ami most már majdnem célba ért és amikor olvassátok át is szakítja a képzeletbeli célszalagot. Mire persze nekiálltam volna írni, ő már írt is egy igazi Gyuris posztot minderről. Nekem nincs más dolgom, mint elmondani, hogy kimonhatatlanul büszke vagyok rá és hálás azért, hogy ilyen társam van.

Íme Gyuri írása:

Régóta terveztük Szilvivel, hogy egyszer lesz még egy közös gyermekünk. Hisz az első váratlanul jól sikerült, sokak tetszését elnyerte. Dicsérték formáját – milyen édes, milyen szép, milyen kis okos, mennyi érzelmet vált ki abból, aki kézbe veszi. Persze, nem volt tökéletes, de nekünk a legszebb volt. Nem tudtuk, lesz-e testvére, úgy voltunk vele, érezni fogjuk, ha érdemes újra belevágnunk.

Tavaly ősszel egyre többször beszéltünk róla, tervezgettük, milyen volna, ha lenne még egy. Karácsonykor már tudtuk, hogy készen állunk. Szilvi elvetette bennem a gondolatok magvait, és szinte azonnal áldott állapotba kerültem. Rögtön éreztem, hogy valami megváltozott bennem. Beszűkült a világ körülöttem, egyfolytában a kis születendő gyermekünk járt a fejemben, másra szinte nem is tudtam gondolni. Vele feküdtem, vele keltem. Csak ültem a gép előtt, és folyamatosan nyomkodtam a billentyűket. De nem éreztem tehernek, örömmel töltött el, ahogy napról napra növekedett. Igaz, fizikálisan nem volt könnyű, gyakran fájt a fejem, néha hányingerem volt. Egyik nap nem kívántam semmit, másnap felfaltam volna azt is, amit sosem ettem meg. Sokszor érthetetlenül labilis voltam érzelmileg, a legkisebb dolgokon kiakadtam, gyakran voltam indokolatlanul feszült. Szilvi mindig nyugtatgatott: ne aggódjak, hamarosan túl leszek a nehezén, nagyon ügyes vagyok. Mégis sokszor azt éreztem, hogy el fogom veszíteni, nem lesz belőle semmi, nem tudom végigcsinálni. Aztán amikor azt éreztem, hogy megmozdult bennem valami, újra erőre kaptam. Sokáig nem beszéltünk róla senkinek, inkább csak titokban örültünk neki, úgy voltunk vele, majd ha már biztosan meg fog születni, akkor kürtöljük világgá. Az egyéb dolgaimat háttérbe szorítottam, alig futottam, le kellett mondanom az Ultrabalatonról is, de fontosabbnak tartottam, hogy ne essék baja.  Fel is szedtem pár kilót, amitől persze rusnya tehénnek láttam magam. Ahogy múltak a hónapok, egyre nehezebben viseltem ezt a terhet, úgy éreztem, sosem fog megszületni, amit oly régóta cipelek magamban. Nyár közepe felé járt az idő, amikor megbeszéltük, hogy ugyanott fog megszületni, ahol az első is. Dabason. Ez némileg megnyugtatott: az elsőnél sem volt semmi baj. A vége felé egyre többször görcsöltem be, folyamatosan kisebb-nagyobb komplikációk adódtak. Négy hete kerültünk be az intézetbe, két hete kezdődött a nyomás. Hosszú szülés volt, de természetes úton jött a világra. Ma hozhattuk haza. Hihetetlen kézben tartani azt, amiről az elmúlt hónapjaink szóltak. Ilyenkor feledésbe merül minden gyötrelmes óra, minden idegeskedés, minden kétkedés. Megszületett! Olyan finom illata van! Olyan szép! Remélem, sokaknak fog örömet okozni. Ő, akit így hívnak: „A homokdűnén túl”. 22 cm hosszú, 608 gramm, 316 oldal

(ui: anyuka és apuka is jól vannak.)