Üzenet a sivatagból

2026.04.12 22:05

8 nap bivakolás után most éberen fekszem a puha ágyban, és kavarognak bennem az érzések. Tegnap este a forró zuhany alatt álltam vagy 20 percet, és mostam le magamról az elmúlt hét porát. Szinte furcsa volt megszabadulni a vállamon és a hátamon egy hete odakeményedett tapaszoktól, amik a zsák miatt kellettek. Jó érzés tisztának lenni. Jó érzés ágyban feküdni, mégsem tudok pihenni. Folyamatosan jönnek az emlékek. Az elmúlt napok küzdelmei. Volt belőlük bőven: extrém helyzetek, nehéz pillanatok. Mégis végtelenül hálás vagyok, hogy mindezt megélhettem. 

Fantasztikus embereket ismerhettem meg. A 4. naptól minden egyes reggel könnyekkel a szememben álltam a rajtban. Valami egészen különleges energia volt ott. Évekig tartottam ettől a versenytől, hogy milyen lesz ekkora tömegben, a sivatagban. De a rajtnál megértettem: ebben a sok emberben óriási erő van. Mindenkiben ott volt az elszántság. A saját “miértje”. 

Higgyétek el, már a második naptól olyan sebes lábakkal mentek néhányan, hogy nem értettem, hogyan tudnak egyáltalán cipőbe lépni. Mégis mentek rendületlenül. Minden reggel a megható pillanatok után együtt tomboltunk a "Highway to Hell" -re, aztán elindultunk. 

Szétszóródtunk, és onnantól mindenki a saját harcát vívta a homokkal, a széllel, a hőséggel és sokszor önmagával. A futások nekem végig jól mentek. A hosszú napon voltak nehézségek, de összességében erősnek éreztem magam. Most pár napig nem futok. Hagyom ülepedni ezt a rengeteg élményt. És hamarosan mesélek még. 

Most viszont szeretném megköszönni, hogy ennyien követtetek és szurkoltatok nekem. Nagyon sokat jelentett!