Sarok napló 3. nap
2021.01.14 19:56
A tegnapi napom nagyon jól indult: végre indokkal kérhetem ágyba a reggeli kapucsínómat. Mivel általában én szoktam leghamarabb kelni a családban, ez csak ritkán adatik meg. Ennek megfelelően Gyuri - aki nem iszik kávét - minden egyes ilyen alakalommal megkérdezi, hogy hogyan kell azt megcsinálni. "Tudom, hogy bonyolult, de még mindig úgy, hogy megnyomod a kávéfőzőn a capuccino gombot." - válaszolom elnézően. :D
Viszonylag jól tudtam aludni, bár felpolcolt "síbakancsos" lábbal nem olyan kényelmes. De legalább nem fáj. A műtétet követő éjszaka óta nem kellett bevennem fájdalomcsillapítót. Szóval azután, hogy végre a saját ágyamban aludtam egy jót, és ittam egy finom kávét, olyan erőre kaptam, hogy rögtön abszolváltam az előző napról elmaradt három körömet a konyhaasztal körül. Két mankóval bicegve elég murisnak tűnhettem, ahogy körözök, de valahol el kell kezdeni... Igazából a teljes testsúlyommal terhelhetem a műtött lábam, a mankó inkább a biztonságot szolgálja.
Többen kérdeztétek az előző posztomnál, hogy milyen műtétem volt. Nagyon nem bonyolódnék bele, de a lényeg az, hogy lefaragtak egy jókora csontkinövést (sarkantyút) a sarokcsontomról, kicsit megreparálták az Achilles-ínamat, és eltávolítottak egy krónikus gyulladásban lévő nyáktömlőt. Szóval generálozták a futóművemet. Este Gyuri átkötötte a sebemet, azt mondta nagyon szép. Örülök, hogy tetszik neki, de meg kellett állapítanom, hogy fura ízlése van, ha egy véraláfutásokkal körülvett, kissé vizenyős boka, két oldalán egy-egy centis sebbel bejön neki. Bele sem gondolok, hogy néha azt is mondja, hogy én is tetszek neki...
Tegnap még gyorsan elfáradtam, ha fent voltam, könnyen elkapott a szédülés, ma viszont ilyen problémáim már nem voltak, jóval aktívabb napom volt. Először is eldobtam a mankóimat. Na persze, csak képletesen - nem akarok Pars Krisztián nyomdokaiba lépni. A lényeg, hogy már stabilan tudok mankó nélkül is lépegetni a csizmámban. De nem csak stabil vagyok, hanem gyors is: új pb-t állítottam fel a konyhaasztal körben! És nemcsak futok, hanem gyúrok is: naponta többször csinálok feszítő-lazító izomgyakorlatokat a lábammal, mozgatom óvatosan a bokámat, lábujjaimat. Minden kicsi sikernek nagyon örülök! Délután pedig részt tudtam venni egy online tornán NikiMoves óráján - annyira élveztem! Persze sokat pihenek is, közben angolozok, olvasok, filmet nézek, könyveket dedikálok, amiket rendeltetek - mert azt lehet továbbra is!
Szóval, minden rendben halad, szépen gyógyulgatok. De azért pár napig még kiszolgáltatom magam, és ágyba kérem a reggeli kávémat, bár már én is könnyebben meg tudnám csinálni - csak ne áruljátok el Gyurinak!