Sarok napló -3.nap
Ma reggel nem sok motivációm volt kikelni az ágyból. Baromi rosszul aludtam, ráadásul a fincsi kapucsínóm helyett Gyuri várt a konyhában, kezében a vérvételes csövekkel és a tűvel. Műtét előtti labor… Annyi előnye van, ha háziorvos a férjed, hogy nem kell sorba állnod egy kórházi folyosón, mielőtt megcsapolják valamelyik vénádat, annyi hátránya viszont mindenképpen, hogy tisztában vagy férjed látásélességével, ezért félve kérdezed meg tőle, miközben megadóan behuppansz a székbe, és kinyújtod a karodat: „Biztos, hogy nem akarod felvenni a szemüvegedet?” „Ne izgulj - válaszolt - 26 éve ismerlek, akár csukott szemmel is megatalálom a vénát a karodon!” Hát, ettől nem nyugodtam meg, megkértem, hogy ne bravúroskodjon, csak „simán” csinálja. Végül nem tudom, hogyan bökött meg - mert nem mertem ránézni - de tény, hogy elsőre sikerült… Jöhetett a jól megérdemelt kávé. Igaz, addigra már bőven felébredtem.
Délelőtt még egy „utolsót” rendeltem. Jó sokan voltak, mintha még utoljára mindenki meg szeretett volna látogatni. A műtét után várhatóan pár hetet nem fogok tudni dolgozni, mert bár a fogakat nem lábbal rúgom ki, de sokat kell állnom és a kézidarabok (magyarul fogfúró és társai) motorját lábbal kapcsolom ki-be, ez pedig nem fog menni. Furcsa volt elbúcsúzni Piroskától, az asszisztensnőmtől, és behúzni magam mögött az ajtót.
Délután befejeztem a pár napja tartó szépítkezési hullámot: ma szép körmeim lettek, de a kozmetikus és fodrászkodás is megvolt a napokban. Kb. mintha férjhez mennék, úgy jártam végig az üzleteket, pedig csak arra gondoltam, hogy a következő hetekben biztos nem fogok tudni eljutni sehova, és mégsem feküdhetek otthon rendezetlen külsővel.
Este egy jót tekertem a görgőn, amit nagyon megszerettem. Annyi romantikus filmet láttam az elmúlt hetekben, mióta görgőzöm, mint az elmúlt évtizedben összesen. Igaz, néha nehéz tekerni, miközben szipogok a meghatottságtól, de a bringámmal szemben beállított brutális ventilátor legalább rögtön leszárítja a könnyeimet…