Sarok napló +100. és +58. nap
Ma elértem egy "álomhatárt", amiért az elmúlt hetekben dolgoztam: 6 percen belüli kilométerekkel futottam, ráadásul új "távolsági" rekordot is felállítottam: 10 kilométert! Mindig is úgy gondoltam, hogy amatőr sportolóknak semmi értelme másokhoz hasonlítgatnia magát, mert ugyanaz a sebesség valakinek szárnyalás, másnak csigatempó - az előélettől, testsúlytól, élethelyzettől és ezernyi más faktortól függően szabad csak valamit értékelni, azaz leginkább csak magunkhoz mérten. Ma azt tűztem ki célul, hogy belül legyek az egy órás 10 kilin. Az előző hetekben fokozatosan növeltem a távokat 3-5-7 kilométerre, de a tempóm inkább a 6,5-hez volt közelebb, mint a 6 perceshez. Sokat erősítettem, bringáztam, jógáztam az utóbbi időben, és úgy voltam vele, ma megpróbálom áttörni ezt a lélektani határt. Hajnalban futottam, még ködös volt az idő amikor indultam, de néha elő-előbukkant a nap is, ezt jó jelnek véltem. Olyan jó leírni: futottam, és nem fájt a sarkam. Mint réges-régen. Nem kellett bemelegednie, hogy elmúljon a fájdalom, nem hasított bele percenként, nem égett hosszú perceken keresztül. Csak futottam, és élveztem. 58:39 alatt értem haza - sikerült! Boldog voltam. Hiába futottam anno pl. 12 órán keresztül 5:04-es átlagot, egyáltalán nem frusztrált a gondolat, hogy hol tartok most, milyen "lassú" vagyok 100 nappal az első és 58-al a második műtétem után - sőt! Tudom, hogy jó úton járok. Sőt, ha ezt a tempót tudom tartani még 230 kilométeren át egyszer valamelyik sivatagban, az elég sok mindenre elég lehet... Azt gondolom, ez volt az utolsó bejegyzés ebben a naplóban, bár még nyilvánvalóan hosszú hetek, hónapok telnek majd el, míg újra a régi leszek, de innentől kezdve már nem a műtétek lesznek a középpontban. Különben is, olyan szép kerek az a 100 nap. A napló összes bejegyzése megtalálható a honlapom "blog" fülére kattintva - ha esetleg valakinek olyan perverziója lenne, hogy vissza szeretné olvasni, honnan indultam. Köszönöm, hogy velem tartottatok az elmúlt száz napban, futós életem nehéz periódusában is, és támogattatok, biztattatok. Hogy is köszönhetnék el a naplótól, ha nem így: itt a vége, fuss el véle!