Nőként - miért ne?

2026.05.09 19:04

A hét egyik legfantasztikusabb híre volt, ami szinte felrobbantotta a social mediát, hogy Rachel Entrekin 56 óra 09 perces idővel megnyerte a Cocodona 250-et, ráadásul a férfi pályacsúcsot is megdöntötte. A Cocodona 250, Arizona sivatagos-hegyes vidékein halad keresztül. 250 mérföld, vagyis több mint 400 kilométer, körülbelül 12000 méter szintemelkedéssel. Brutálisan nehéz verseny. Tavaly én is teljesítettem, ezért már évek óta  követem. Rachel az egyik verseny utáni interjújában mesélte, hogy körülbelül 50 mérföldnél, amikor  az élen futott, elkezdett negatívan gondolkodni:  talán túl gyorsan kezdett, talán ezt nem fogja bírni. De hamarosan elhessegette ezeket a gondolatokat. Arra gondolt, hogy kétszer már megnyerte ezt a versenyt. Miért ne nyerhetné meg újra? Miért ne lehetne ő az abszolút első? És milyen érdekes… vajon hányszor húzzuk le saját magunkat mi, nők? Mert gyengébbek vagyunk. Mert nekünk otthon kell inkább helytállni. Mert szülés után vagyunk. Mert menopauzában vagyunk. Mert valaki nem hisz bennünk. Mert valaki szerint túl nagyot álmodunk. Pedig miért ne mi? Miért ne valósíthatnánk meg az álmainkat? Miért ne lehetne egy nő abszolút győztes? Miért ne kezdhetnél bele valamibe 40, 50 vagy akár 60 évesen? Miért ne lehetnél több annál, mint aminek mások látni szeretnének? Szóval amikor legközelebb elbizonytalanodsz, pedig rengeteget dolgoztál a célodért,  jusson eszedbe ez a kérdés: Miért ne én? Ha megtettem mindent, képes lehetek rá. És ugyanez rád is igaz. Miért ne te?