MDS Legendary - 0. nap
Sikerült ma pár üzenetet váltanom Szilvivel, ezek alapján így telt a „fesztivál” nulladik napja: „Az éjjel nagyon hideg volt, úgyhogy a melegebb hálózsákomra lesz szükség. (Szilvi két zsákot vitt magával, egy könnyebb, kisebbet és egy nagyobb, vastagabbat. Ma reggel kellett leadniuk minden olyan cuccot, amit nem visznek magukkal a hátukon a versenyen, szóval volt egy »próbaéjszaka« megtapasztalni a szükséges felszerelést. - a szerk.) Átfújt a hideg szél, hajnalban már pulcsiban, pufi dzsekiben is vacogtam. Alig vártam, hogy felkeljen a nap. (Az nem derült ki számomra, hogy őt fújta át a szél, vagy csak a „sátrat” - ez utóbbi nem lenne csoda, mert két oldalról nyitott bivakról van szó.) A sátorban nyolcan vagyunk lányok, hárman Mexikóból jöttek, ketten Brazíliából, valamint van egy norvég és egy görög lány is. Elég szűken vagyunk. Reggel megfőztem a kávém. Nem ment könnyen, de bele fogok jönni. (Maguknak kell tűzről gondoskodniuk, Szilvi kb. 5-10 percig égő gyújtókockákat vitt magával és egy bögrét, amit a tűz fölé állítható kis tartóra tesz.) Mondjuk, elég macerás, lehet, hogy inkább leszokom a kávéról, és reggelire csak hideg zabkását eszem majd, és délutánonként főzök majd meleget. (Ebben mélyen együttérzek Szilvivel, ráadásul – tudás hiányában - én délutánonként sem fogok tudni főzni, pedig nekem van sütőm és mikróm is. Ételadományokat elfogadok.) Nem tudom, hogyan, de már elvágtam a kezem, pedig el sem indult a verseny… Napközben zajlott egy részletes eligazítás. Tegnap már kézhez kaptuk az útvonalat tartalmazó részletes itinert, ezek szerint 270 km lesz az össztáv. Átnézték a felszerelésemet, le is fotózták. (Útközben is lesznek váratlanul hasonló csekkolások, és mindennek meg kell lennie, ami a rajtnál megvolt – kizárandó azt, hogy valaki más cipeli a cuccát.) 8 kg lett a zsákom végleges súlya víz nélkül. Ez kicsit könnyebb, mint lenni szokott – úgy néz ki, fejlődök. Ezt követően volt az orvosi vizsgálat, majd megkaptam a rajtszámomat. Közben a sátrukba beszokott egy kis kóbor kölyökkutya. Elneveztük Szaharának. Most nagyon boldogan alszik, mert megette a fél tonhalkonzervemet. Annyira édes, hogy egy amerikai lány megpróbálja megoldani, hogy verseny után hazavigye. Délután már nagy volt a hőség, rendesen izzadtam, pedig egy métert sem futottam még. De lehet, már nem is tudok. Fura, hogy mindig ezt érzem a rajt előtti napon. Jó lesz már elindulni! Hihetetlen ez a sok ember (1500 induló van), azt hiszem, leginkább a sátortársaimat fogom csak megismerni emiatt. De nemcsak ember van sok, hanem teve is. Többek között azok lesznek a „seprűk” a mezőny végén. (Ezek szerint ott nem záróbusz van, hanem záróteve.) A rajt minden reggel korán lesz, vasárnap 7 órakor (itthoni idő szerint 8-kor) – úgy tervezem, hogy 5-kor kelek.”
L. Gyuri