Közös edzések
Vannak magányos futók és vannak akik szeretnek társasággal edzeni. Én inkább az utóbbi csapatot erősítem. Nem mondom, sokszor jó a magányos edzés, sőt abból van jóval több, de imádom a közös futásokat. Szerencsésnek tartom magam, mert Nagykanizsán mindig van egy-egy futótárs, akire számítani lehet, akivel egy tempóban tudunk futni, tudjuk biztatni, húzni egymást. Ez a kezdetektől így volt: 2008-ban együtt készültem Sznopek Józsival (Sznupival) a Bécs-Budapest egyéni teljesítésére. Ugyanazt a tervet követtük, vagy együtt edzettünk, vagy csak megbeszéltük telefonon, az aznapi etap kinek, hogy ment. Jó volt tudni, ha edzeni mentem, valahol ő is nyomja ugyanazt a munkát. Ma már nosztalgiával gondolunk vissza, milyen hosszúnak tűntek akkor még a 30 kilométeres távok is...
Mennyit edzettünk az elmúlt 7 évben együtt! Közben legyőztük a Bécs-Budapestet, pár Spartathlont, jópár terepversenyt, túrafutást. Anekdota hegyeink vannak...
.jpg)
Nemrég egy hetet edzettem a Mátrában. Ezt követően az itthoni edzéseken kicsit nyűglődtem, a pulzusomat nehezen tudtam feltolni a kiírt zónákba. Kedden 2 óra résztávos edzésem volt soron. Csabi ha tud csatlakozik ezekhez, imádja kinyírni magát. Reggel jött értem és indultunk. A nap gyönyörűen sütött, bár még hideg volt odakinn. A bemelegítés alatt beszélgettünk, kivel, mi történt az elmúlt héten. Ezután 1 órát kellett futnom 130-145 közötti tartományban, és bár a tempó gyors volt (4:40 alatt) a pulzusom csak nem akart felmenni. Bosszankodtam, mi lesz így, hiszen a résztávoknál a zóna alja 145 volt a leglassabb blokknál is. Háromnegyed óra elteltével megkértem Csabit kezdjen el húzni, mert valahogy el kellene jutnom 140 fölé. Ő szépen beállt elém, én pedig ellazulva semmi mást nem tettem, mint elképzeltem, hogy versenyzünk és szorosan rá fogok futni. 10 perc és már meg is volt a 145. Nagyon örültem. 15 km után fordultunk, ekkor az első óra átlagát levittük 4:33-ra, a pulzus pedig 145-ig csúszott. Számoltam vissza Csabinak, mikor kezdjük az első 10 perces résztávot. Ilyenkor az ember már alig várja, hogy gyorsulhasson... Még 1 perc, 30 másodperc, még 5, gyerünk! Nekilódulunk, persze ésszel, hiszen még a 3 db. 6 perces blokk ezután jön, tartalékolni kell, hiszen ott még gyorsabban kell pörögnie a motornak. Csabi ellép, de csak 2-3 m-el halad előttem, hagyom, hogy húzzon. Ez a 10 perc még viszonylag gyorsan eltelik, szólok neki, mikor vége. A 2 perces pihenőben iszunk pár kortyot, két szóban értékeljük minden OK. 1perc, 30 másodperc, 5, mehet! 150-155 közé kell kerülni. Fél perc és már benn is vagyok a zónában. Hú, de jó! Menni fog ez! Megvan a fele, még 3 perc. Mindig az első 6 perces résztáv a legnehezebb, a következőben már könnyebben benn vagyok a zónában. ’’Vége!’’ -kiáltom előre Csabinak. ’’Még egy lesz?’’- kérdi ő. ’’Nem! - még kettő’’ Látom, hogy nem esik jól neki fejben. Nem erre számított. Fél perc, 10 másodperc, gyerünk! Kicsit lassabban fut, mint az előző blokkban (ennyit számít a fej), felfutok rá, de újra életre kel és megint ő húz. Vége a második 6 percnek is. Iszunk, rendezzük a légzést. 1 perc, 30 másodperc, 10, gyerünk utolsó! Itt már röpködök tudom sikerül az edzés, pedig reggel még nem úgy indult. A harmadik 6 perc végén elégedetten nyugtázzuk, már csak 24 perc az edzésből. Ott már csak a 130-145 közti pulzust kell tartani. Az endorfintól letoljuk 4:30-ban. Végre beérünk az autópálya alatti felüljáró alá. Itt szokott letelni az edzés. Vigyorogva hazakocogunk. Megköszönjük egymásnak az edzést. Tuti jó volt!
Másnap reggel 7-kor találkozunk, körbefutjuk a Kis-Balatont meg még rádobunk 5 kilit. Jó nekünk!
A hét végén pedig csak hab volt a tortán, hogy a LeFaGySz túrát a Börzsönyben Csika és Sznupi barátommal teljesítettük. A hét zárásaként pedig jöhetett a 25 km Yours Truly a Kanizsai Futóklub tagjaival. A tervem a túlélés volt, ehhez képest Sznupi segítségével szépen behúztuk a távot 5 perces kilométerátlag alá.
Hát valahogy ezt jelentik nekem a közös edzések. Rengeteg plusz erőt és motivációt. Köszönöm Nektek!