Hétvége
Hú, micsoda hosszú hétvége volt!
Péntek reggel hétkor kezdtük, amikor Sánta Norbi, a tanítványom elindult a Körön. Norbi a koncentráltság és a fegyelem mintaképe volt – olyan gyönyörűen teljesítette a feladatot, hogy magam is rengeteget inspirálódtam általa. Csodás dolog edzőnek lenni, és segíteni valakit a saját útján.Annyira fel voltam pörögve Norbi miatt, hogy péntek reggeltől szombat délig összesen 1 óra 45 percet aludtam, három részletben.
Ma pedig a Budapest Maraton® - on indultunk Gyurival. Az előzmények miatt (Grand to Grand két hete volt + a kialvatlanság) inkább a túlélésre törekedtem. Az első félmaraton igazi flow volt: imádtam a sok futót, a rengeteg szurkolót, és azt az érzést, hogy ebben a csodás városban futhatok. Rengetegen drukkoltak, sok ismerőssel találkoztam.A flow valahol a 30. km után lemaradt mögöttem – vagy előrefutott – és ott maradtam kissé belassulva, egyre jobban beálló lábakkal. Végül 5:12-es átlagtempót sikerült összekaparni, aminek nagyon örülök, mert az előzmények alapján jóval rosszabbra számítottam.
Ma is hatalmas erőt kaptam. Mindig lenyűgöz, mennyi ember életében fontos a futás, és mindig csodálatos látni az örömüket a célban. Mekkora boldogság legyőzni önmagunkat!
Gratulálok mindenkinek, aki ma bárhol megtette ezt!Ennél inspirálóbb hosszú hétvégét el sem tudok képzelni.Most viszont… beájulok és alszom!