Gobi March – 6. napi beszámoló (péntek)
Gyuri: Ma egy 41,5 kilométeres táv várt a versenyzőkre, 720 méter szintemelkedéssel. A mai szakasz különlegességét az adta, hogy az útvonal egy része az UNESCO világörökség részét képező Orkhon-völgyben haladt. Az Orkhon Mongólia leghosszabb folyója, és ennek környezetében merőben más volt a táj jellege, mint ezidáig. Zöldellő mezőkön, dús növényzetű dombokon át, erdős területek mellett haladtak a futók, akiknek a dolgát folyóátkelések nehezítették. Szám szerint hét. Maga a völgy híres kereskedelmi útjairól, buddhista kolostorairól, Dzsinkisz kán csatatereiről is.
Szilvi elég érzelemdús futáson van túl, ezt írta a mai napjáról:
Nekem ma csodálatos napom volt. Éjjel nagyon lehűlt az idő, arra ébredtem, hogy nagyon fázom. Ez volt az első reggel, hogy fel kellett vennem a vastag nacit és pulcsit is. (Gyuri: Nem csoda, a tábor 1400 méter magasan volt.)
Simon most az asztmájával szenved, nagyon köhögött éjjel, szóval nem aludtunk jól, de reggel mégis nagyon erősnek éreztem magam. Gyuri: Elég beteges ez a Simon, mondd meg neki, hogy szívesen látom a rendelőmben.
Nem érdekelt a helyezés, csak hogy élvezzem ezt az utolsó hosszabb napot, alig vártam, hogy elrajtoljunk. Aztán rögtön az első kontrollpontig sírtam egy csomót. Képzeljétek, Maszóka csatlakozott hozzám, úgy 3 kilométernél. (Gyuri: Maszat, a kis keverék kutyánk nemrég hagyott itt minket.)
Annyira váratlan volt az egész… nem gondoltam, hogy fogok még vele futni, de hirtelen ott éreztem magam mellett. Boldog volt és erős, mint régen, és csak mentünk, mentünk együtt, nekem meg csak potyogtak a könnyeim. Lehet, hogy azt hiszitek, megbolondultam, de tényleg éreztem, hallottam, ahogy szedi a kis pici lábait. Próbáltam nem sírni, mert nehéz úgy futni, de nem nagyon sikerült. Most is sírok, mikor ezt írom.
Rögtön a verseny elején volt 5 folyóátkelés, ami tök jól lehűtött, azt mondják 39 fok volt, de nem éreztem úgy. A mai útvonal egyszerűen csodálatos volt. Folyók, lovak, hegyek, fenyők. Igazából sok nehéz mászás is volt, de amúgy végig tudtam futni, úgyhogy tényleg élveztem is. A tábor előtt volt egy nagy folyóátkelés, ahol ki volt feszítve kötél szerencsére, mert nagyon nagy volt a sodrás.
Nagyon sokat gondoltam közben arra is, hogy mennyire jó nekem, hogy ilyen csodálatos családom van, persze akkor is sírtam, mikor erre gondoltam. Aztán eszembe jutott, mennyien szurkoltok, és ettől megint elérzékenyültem.
Láttam magam előtt „cocodonás pacerem", Mikit (Maimalac - Jakabházy Miklós fotói), ahogy ül az eperfa alatt, várja a borzokat és drukkol; meg Maráz Zsuzsit, aki valószínű éppen aszfalton fut, de egyszer úgyis rászedem valami hasonlóra, mert ezt neki is át kell élnie, hogy többé eszébe se jusson kempingben körözni 6 napig. Aztán Anitára gondoltam, aki sérülés miatt most nem tud futni, de küldtem neki a gyógyító powert a lábára, meg jóbarátomra, aki nem is nevezett arra a rohadt ultrára, amit az élet írt elő neki, és amit éppen ezekben a hetekben fut, de tudom, hogy meg fogja csinálni!
Na szóval jött minden, és csak futottam, és időnként sírtam. Aztán Mami is velem volt, pedig a Moab óta nem találkoztunk. Szóval ez egy ilyen emocionális nap volt, most is szipogok a laptop előtt. Nem tudom, talán az elmúlt napok megpróbáltatásai és a fáradtság okozza, hogy lelkileg ennyire törékennyé váltam mára.
Szegény Tanja viszont más miatt szipog: 25 kili körül összeütközött egy bikával! A bika futott valami motoros elől, Tanja meg beleszaladt. Lehet, hogy eltört a bordája, nagyon fájlalta. (Gyuri: Ilyen versenybalesetről sem hallottam még!)
Ami a futást illeti, végig rendben voltam, a frissítés is jó volt, jó érzésekkel értem be a célba. Csak a lábam nincs jól, sok volt a vízhólyagom, amit szépen rendbe tettem a hosszú nap után, de ma a rengeteg folyóátkelés betett neki. Mindegy, a holnapot már valahogy behúzom, és meglesz a sorozat!
Gyuri: Szilvi kereken 5 óra alatt, másodikként ért célba a versenyben vezető osztrák lány után 5 perccel. Ezzel 226 kilométer után visszavette összesítésben a második helyet, 15 perc az előnye a harmadikkal szemben a szombati, utolsó szakasz előtt. (A győzelemre ugyanakkor már nincs esélye.)
Holnap egy 10 kilométeres „sprint” vár rájuk, korán reggel három részletben rajtolnak a futók. Szilvi az utolsó csoportban lesz, a pontos időpontról nincs információm.
L. Gyuri
Fotó: Racing the Planet