Gobi March – 4. nap, Szilvi beszámolója (szerda)
Megkaptam Szilvi levelét, amit a szerdai 80 kilométeres szakaszt követően írt. Íme, az élményei:
Túl a 4. napon. Röviden: kegyetlen volt. Nagyon jól voltam reggel a futás előtt, izomzatilag minden rendben volt velem. Jól is indult a nap, gyönyörű volt a környezet, az imádnivaló homokdűnéken haladtunk eleinte. Aztán, ahogy egyre magasabbra hágott a nap, úgy olvadt el a lelkesedésem. Borzalmasan meleg lett. Volt, hogy 2,5 liter folyadékot ittam 10 kilométer alatt, mégis szenvedtem a szomjúságtól. Sajnos csak langyos vizet kapunk a frissítőpontokon (nyilván), ami fél órán belül konkrétan felmelegszik a kulacsban. Nehéz inni, főleg mivel a GU italporomat keverem be a víz egy részébe. Azt meg nem meleg levesnek fejlesztették ki. Majd megpusztulok valami hidegért. Sokszor az van a fejemben, micsoda luxusban élünk otthon, hogy van a hűtőben hideg innivaló, vagy csak szimplán kinyitjuk a csapot, és magától folyik a hűsítő víz. Az 56 kilométeres pontnál kaptunk ugyan kólát, de az is langyos volt. Viszont átfutottunk egy településen, ahol találkoztam egy családdal. Megkérdeztem, van-e valami hideg innivalójuk, és a kislány ideadta a kulacsát. Húzóra ittam ki belőle a hideg vizet. Hálám örök.
50 kilométerig jól kontrolláltam a dolgokat, de aztán szétestem. Nem tudtam futni, mert amint futottam, hányingerem lett. Úgy éreztem, szétég mindenem, valószínű „egyszerűen” csak túlmelegedtem, amiatt fordult fel a gyomrom. Rossz volt, de legalább nem hánytam. Volt folyóátkelésünk is – na azt élveztem, legalább lehűtött egy kicsit. A nap vége felé megelőzött Tanja, de nem zavart, mert konkrétan a túlélésért küzdöttem. Úgy értem be a célba, hogy azt éreztem, mozdulni se tudok. Fájt a hátam, de nagyon, lett egy csomó vízhólyagom. Gondoltam, lefekszem és alszom. Így is volt, de kb. 5 perc múlva fel kellett szállnunk a buszra mert villámlott, jött a vihar. Ültünk ott 15 percet (én kb. halálomon), aztán szóltak, hogy szedjünk össze mindent a sátorból, és visszavisznek minket az egyik csekkpontra, ahol van egy tornacsarnok, mert nem biztonságos éjszakára a tábor. Az út busszal egy jó óra volt. Ugyanarra mentünk, ahol futottunk, így a még úton lévő futókat is összeszedtük az útról. Ezek a viharok félelmetesek. Sokszor csak irdatlan szél fúj és mindenfelé csapkodnak a villámok a kitett sztyeppén. Sehol egy kis zúg, ahova be tudsz húzódni.
Éjfélre ideértünk. Azon gondolkoztam, hogy fog száz ember együtt aludni ebben a csarnokban, de ahhoz képest én tök jól aludtam. Szerencsére a hátam reggelre jobb lett. Lekezeltem a lábamon lévő hólyagokat - bízom benne, hogy holnap rá tudom húzni a futócipőt. Ma úgy volt, hogy elmegyünk innen délben, de maradunk estig, mert a tábor még mindig veszélyes.
Ez itt egy nagyon vad világ, hihetetlen, mennyire kemények itt az emberek. Találkozunk nomádokkal, úgy száguldanak a kisgyerekek a lovon, mintha motorral mennének. A helyiek segítettek a mentésünkben, nagyon flottul megy minden. Tényleg, le a kalappal a szervezők előtt, ez a bizonytalanság biztos nehéz nekik is: egyik percben még megy a verseny, aztán fél óra múlva életveszélyes kint. De abszolút biztonságban vagyunk, nagyon profik.
A társaság amúgy fantasztikus, csupa vagány ember, nagy kalandokkal a hátuk mögött. Van például egy fiatal lány, aki 4 hónapot túrázott Indiában egy nagy zsákkal. Azt mondta, azóta teljesen másként gondolkodik (megértem).
Nagyon remélem, hogy sikerülni fog a versenyem, és meglesz mind a 4 sivatag! Igazából most csak ez motivál, hatalmas dolognak érzem. Az ember amikor hazaér, gyorsan elfelejti, milyen nehéz is egy ilyen verseny, és csak a szépre emlékezik. Most, hogy írok, viszket a bőröm, a hajam ragad a GU-tól (ezek szerint hajformázónak is tökéletes), az illatom sem a régi. Pedig ma „kimostam” a ruhámat is. Úgy, hogy egy zacskóba tettem vizet, és kiöblögettem, mert már szörnyű volt. Szóval a rengeteg nehézség ellenére is hatalmas kaland ez az egész, és hálás vagyok, hogy itt lehetek. Holnap folytatom, és mindent beladok.
Köszönöm a szurkolást!
Gyuri: Pénteken az eredeti tervek szerint reggel 8-kor folytatódik a verseny egy 40 kilométeres szakasszal, majd szombaton jön a záró 10 km.
L. Gyuri
Fotó: Racing the Planet