Gobi March - 3 nap a versenyig
Breaking news: A jetlag és én egyszerre érkeztünk Ulánbátorba! Tegnap hajnali 5-kor landoltam Mongóliában, és mivel a repülőn nem sikerült aludni, a szerdai napom első számú kihívása az volt, hogy ébren tudjak maradni estig. Spoiler: csak részben sikerült, de közben legalább megnéztem a belvárost – és mivel futni félálomban is tudok, egy kis külvárosi futótúra is belefért a napba.Mongólia majdnem 17-szer nagyobb, mint Magyarország, de csak 3 millióan lakják. A lakosság fele a fővárosban él– ebből úgy érzem, mind az 1,5 millió ulánbátori polgár egyszerre indult el tegnap kocsival. Gyanítom, itt minden 10 év fölötti lakosnak van saját autója, és ezt nem restelli megmutatni. A forgalom olyan, mintha a KRESZ csak egy ajánlás lenne. A zöld lámpánál már-már ciki átkelni az úton.Ma már egy magyarul tökéletesen beszélő idegenvezető társaságában, ismerkedtem a buddhizmussal, felmásztam a hegyre, ahol a szovjet-mongol barátság emlékműve áll, és rá lehet látni az egész városra, jártam a Mongol Nemzeti Múzeumban, megnéztem a parlamentet. Most vacsi után véglegesítem a futózsákom tartalmát, mert holnap reggel indulok a Hustai Nemzeti Parkba vadlovakat nézni. Mármint ha ők is úgy döntenek, hogy láthatóak szeretnének lenni. A holnapi délután már 100%-ban a versenyre készülésé. Igyekszem még jelentkezni a verseny előtt, ami vasárnap kezdődik: 250 km 6 nap alatt a Góbi sivatagban.Addig is: köszönöm, Ulánbátor, eddig egy élmény vagy! Nektek pedig köszönöm, hogy követtek!