Gobi March – 2. nap, beszámoló (hétfő)
Ma egy bő maratonnyi táv várt az indulókra, mely a „Nomád vadon" elnevezést kapta a szervezőktől. Azt nem tudom, mennyire volt különleges ez a szakasz, mert nehezen tudom elképzelni, hogy a maradék 170 km ne nomád vadon legyen.) A pálya egy nehéz, sziklás emelkedővel kezdődött, majd nagy része lankás dombokon, füves területeken, a helyiek által kitaposott ösvényeken haladt.
Szilvi így írt:
Egész jól aludtam az este. Odafeküdtem a sátor ajtajához, ahol jött be némi levegő. Reggelre jobban lettem, bár a reggelit nehezen gyűrtem le. Ma a futás elején emberibb volt az idő (30 C fok alatt). Egy nagyobb mászással kezdtünk, aztán hullámvasutaztunk, 1100 méter szintemelkedés volt a 42 kiliben. Ma kicsit lazábbra vettem a tempót, eldöntöttem, hogy azért valamit élveznem is kellene az egészből. Az elején elment a szokásos három lány, később visszaelőztem kettőt. Az osztrák lány nagyon erős, vele nem tudok egyelőre versenyezni. Az viszont viszont tök jó, hogy a svájci (Tanja) ott van mögöttem, a végén már csak miatta nem gyalogolok, amikor már minden porcikám azt szeretné. A második CP után megjött a meleg, brutál meleg lett megint – még jó, hogy vannak plusz vizes pontok. Most is másodiknak értem be. Javul az állapotom, ma már csak a célban hánytam. (Gyuri: A fejlődés megkérdőjelezhetetlen!)
Ez a meleg kicsinál. Ma jurtákban alszunk, és van rendes WC is. Csak ez a nap ilyen, úgyhogy igyekszem kiélvezni a luxust – még a ruhámat is kiöblítettem. (Gyuri: Akkor küldöm a mosnivalót, itthon egyre csak gyűlik!) A vállam a ragasztás ellenére kidörzsölődött. Most kaptam rá pakolást, és este átkötik. A „Cocodonás” talpam sem vidám. (Gyuri: A Cocodona 400 kilométerét Szilvi talpa nagyon megsínylette.)
Az új bőr, ami nőtt eddig rajta, még elég vékony, baromi érzékeny. Még csak a második nap, de egyre inkább tele van sebekkel mindenki. A sátortársaim nagyon kedvesek. A táborban a legtöbbet a második helyen álló mongol sráccal beszélgetünk, mert folyékonyan beszél magyarul.
Most valami hihetetlenül szép sziklaképződmények tövében alszunk. Fa szinte sehol sincs, talán ha húszat láttam eddig. Minden zöld és végtelen, de egy kicsit ingerszegény. Pont olyan, mint a filmekben láttam, amikor ide készültem. Néha szinte várom, hogy valamelyik hegy mögül kivágtasson maga Dzsingisz kán. (Gyuri: Azért ha látni véled, pihenj le kicsit!)
A mai szakaszt ismét az osztrák Michaela Punz-Raml nyerte 5 óra 32 perccel, Szilvi ismét a második lett (5 óra 49 perc), harmadik a német/svájci Tanja Volm (6 óra 07).) Holnap egy 40 km-es táv vár a versenyzőkre, rajt reggel 8-kor (itthon hajnali 2).
Gyuri: L. Gyuri
Fotó: Racing the Planet