Gobi March – 1. nap, beszámoló (vasárnap)
Gyuri: Vasárnap reggel 8-kor elrajtolt a mezőny. Ma 35 km várt az indulókra, ami végül közel 39 kili lett - de ki számolja…
A verseny a 250 km-es pálya legalacsonyabb pontjáról, 1015 méterről indult, eleinte sztyeppéken, lankás füves, homokos területeken haladtak át a futók. Útközben jurtákban élő nomád családok mellett haladtak el, gyönyörű népviseletbe öltözött gyermekek integettek, pacsiztak velük. A mai szakaszban 800 méter szintemelkedés volt, benne egy jelentős emelkedővel egy 1550 méteres hegyre. Innen egy vadvirágokkal teli ösvényen haladtak tovább a gerincen, majd egy lejtő a völgybe, és számos folyóátkelés a célig várt rájuk. A mai szakaszon szabadon vágtázó vadlovakkal és ragadozó madarakkal találkozhattak a futók.
Szilvi így írt a tegnapi és a mai napról.:
Tegnap bő 5 óra alatt értünk a táborhelyre. Szinte minden flottul ment, a buszunk csak kétszer robbant le. De ideértünk. Brutál meleg volt, nem tudtam aludni, csak kb. 3 órát. Nem is bújtam be a zsákba, csak hajnalban. Reggel nem voltam topon. Hányingerem volt. Vagy a melegtől, vagy elkaptam valamit az egyik sráctól a sátrunkból, akinek tegnap többször hasmenése volt, és hányt is. (Gyuri: Szilviék hatan vannak egy sátorban.) Kaptam hányáscsillapítót. Reméltem, hogy hatni fog, mert nincs mobil WC, csak egy lyuk van, abba kell végezni a dolgunkat, és homokot szórni rá. (Gyuri: Remélem, legalább fejenként van egy lyuk.)
Az első szakasz mély homokos volt. A rajtnál elfutott három lány, nagyon magas volt a pulzusom, úgyhogy nem tartottam velük. Extra volt a hőség, így a CP-k közé betettek plusz vizes pontokat is. Gyuri: A szervezők tájékoztatása szerint 47C fokot is jelentettek a pályáról.
A második szakasz kicsit jobban futható volt… Ott megelőztem a harmadik lányt. Utána nagy szívás volt, 500 métert mentünk fel kb. 4 kilin a tűző napon. Percenként ittam - aztán kihánytam… Vissza is előztek. A hegyen nincs út, mert csak a kecskék járják, úgyhogy kétszer kiment az „atombiztos” bokám, de már nem fáj. A hegy után kaptam egy újabb hányinger-csillapítót. Kicsit jobb lett, de a hasam továbbra is görcsölt. Mindenesetre próbáltam a fókuszt máshová irányítani, és szépen haladni, amennyire a hasam engedte. Sikerült is megelőzni a harmadik és második lányt is. A pálya szép, de bevallom, most nem tudtam annyira élvezni. Mos
t, ahogy írok is izzadok, mint egy ló, közben iszom a meleg vizet. (Gyuri: Arról nincs infóm, hogy a vágtázó vadlovakra gondolt-e Szilvi.) Nagyon sokat fizetnék egy hideg italért. (Gyuri: Ma voltam boltban, én sokat is fizettem.)
A sátrunkban a srác elég pocsékul van, de beért. Kicsit aggódom, hogy ott alszik mellettem, bár a sátor nyitva van, szerintem nem túl jó összezárva lenni. (Gyuri: Az biztos, hogy nem…) Kár, hogy nem lehet kicuccolni a sátor mellé. Őszintén: nem vagyok túl jól. Remélem, holnap jobb lesz minden. (Gyuri: Azt én is!)
A mai szakaszt a nőknél az osztrák Michaela Punz-Raml nyerte meg 5 óra 35 perccel, Szilvi a második (6 óra 8 perc), harmadik a német Tanja Volm (6 óra 18).
Holnap egy 45 km-es táv vár a versenyzőkre, rajt reggel 8-kor lesz (itthon hajnali 2). Bízzunk benne, hogy Szilvi jobban lesz, és sikeresen teljesíti ezt a szakaszt is. Amint lesz infóm, megosztom veletek – várhatóan holnap ilyentájt.
L. Gyuri
Fotó: Racing the Planet