Góbi
7 év... azt mondják, ez kritikus idő egy kapcsolatban. Nekem 7 éve kezdődött a kapcsolatom a sivatagi futással.Hét éve utaztam el először az ismeretlenbe, tele kérdésekkel és félelemmel:
Vajon mi vár rám a sivatagban?
Elbírom-e a 12 kilós zsákot?
Tudok-e egy hétig futni, nomád körülmények között?
Milyen lesz hat ismeretlennel együtt, sátorban aludni?
Hogy fogom bírni, hogy nem tudok fürdeni, hajat mosni?
Hogy viselem a nappali hőséget és az éjszakai fagyot?
7 éve megkaptam a válaszokat. Beleszerettem ezekbe a versenyekbe. Úgy érzem, talán sosem éreztem magam annyira szabadnak, élettel telinek, mint ezeken a kihívásokon. Az Atacamával kezdődött, aztán jött Namíbia, majd a sorozat részeként az Antarktisz. És most, 7 év után, még mindig ugyanazzal az izgalommal várom a sorozat negyedik - utolsó állomását.
8 nap múlva Mongóliában, a Góbi sivatagban állok rajthoz. El sem hiszem, hogy futni fogok a gyönyörű Karakorum vidékén, az Orkhon-völgyben (UNESCO világörökség),a legendás Selyemút egyes szakaszain át, láthatom a végtelen sztyeppéket, homokdűnéket és zord hegyvidékeket, és találkozhatok nomád családokkal és állataikkal.Az elmúlt években rájöttem a sivatagi futás számomra több, mint egy verseny. Ez az utam.