Az út része

2026.01.15 18:02

Csak ülök egy kis hotel tetején Tangerben. Alattam a város régi falai, egy hihetetlenül nagy, zöldellő, színes temető, és az óceán hangja, ahogy újra és újra nekicsapódik a part köveinek. Most nincs rohanás. Nincs terv. Nincs következő feladat. Csak vagyok. Ritka ez nálam. Általában pörgök, szervezek, futok, haladok – és ilyenkor mindig rácsodálkozom, hogy milyen nehéz számomra egyszerűen csak élni az életet. Megállni. Lassulni. Lélegezni. Ma az is tudatosult bennem, hogy második lettem az MDS Ultrán. Nem azonnal jött az érzés, nem a célban csapott arcon. Most ért ide. Csendben. Szépen. És most ez így jó. Hagyom, hogy büszke legyek. Hagyom, hogy boldog legyek. Hagyom, hogy csak létezzem. Talán ez is része az útnak. Nem csak a futás.