Az a bizonyos 4 hét
Még 7 hetem van a Milano-Sanremo futóversenyig. 4 kemény és 3 majd könnyebb. Ez a 4 hét, amit szeretek tökéletesen megcsinálni. A többit is persze, de itt nagy a kihívás. Keményebb a tempó, több ideig tart az edzés. Figyelek mindenre precízen, frissítés, vitaminok stb. Figyelem magam, meddig bírom fizikálisan, fejben...A Spartathlon előtt tavaly az utolsó edzésen estem szét. Az volt az egyetlen edzés tavaly talán, amit nem csináltam meg végig.
Szóval számolok vissza. Az első hét kipipálva. Azt hiszem 100%-os lett, de majd a Mester megmondja. Az időjárás nem volt mindig kegyes hozzám, a keddi 30 kilométer résztávos edzést papírkutya módjára futópadon csináltam meg. Bár az edzőteremben nem papírkutyaként néztek rám, inkább őrültként. A rövidebb töltelék-futásokhoz mindig kaptam a nyakamba esőt, de nem igazán zavart.
A heti 2 TRX is belefért megszokott keménységben, bár a másodikra nehezen vonszoltam el magam, teljesen helyretett.
Csütörtökön meghallgattak az égiek és napsütést kaptam a hosszú dombosra. A mai nap pedig igazi ünnepre sikerült. Egerszegi futótársam Lakatos Roli és kanizsai barátom Bekk Csabi kíséretével futottunk 50 kilit 1050m szinttel. A srácok megmentettek 2 kutyától, a nap sütött, igazi tavasz volt. Az edzés elején úgy éreztem valaki súlyzókat pakolt a lábamra, de szerencsére 30 kilométer után le is vette őket, látván, hogy nem hátrálok meg tőlük.
Tehát az első hét pipa. Még 3...