Antarktisz 250, -2.? nap

2022.11.23 18:42

Néhány friss infó Szilviről. Rögtön az első az, hogy miért is van kérdőjel a 2. mögött. Nos, elvileg a versenykiírás szerint 25-én, (azaz pénteken) rajtol a mezőny, de a szervezők által kiadott legutóbbi információ szerint akár már csütörtökön elkezdődhet a verseny. Ez abban az esetben jöhet szóba, ha 36 órán belül elér a hajó az Antarktiszhoz, és kedvezőek lesznek az időjárási viszonyok. A hajó útját egyébként online nyomon lehet követni, kommentben kiteszem a linket. Szilvivel kedden délután beszéltem utoljára, amikor a behajózásra vártak. A bőröndjeiket reggel le kellett adniuk a kikötő mellett. Ez flottul ment, mikor Szilvi megérkezett, nem állt senki a sorban. Fejenként két nagy táskát lehetett felküldeni a hajóra, mert a kabinokban azért véges a hely. Szerencsére nem holmi lélekvesztő ladikra szálltak fel, hanem egy viszonylag kényelmesnek tűnő, modern expedíciós hajóra. A bőröndökre raktak egy cédulát (mint a futóversenyeken a leadott csomagokra), csak itt nem a rajtszám, hanem a kabin száma volt ráírva, amit oda is vitt a személyzet. Délben - még a szárazföldön - volt egy eligazítás. Bár elég sok e-mailt küldtek az utóbbi időben a szervezők a szabályokról és különféle speciális információkról, azért még most is derült ki új információ. A legfontosabb a frissítéssel kapcsolatos. Azt eddig is lehetett tudni, hogy semmi olyan ételt nem lehet az Antarktiszra vinni, ami csomagolt, vagy porózus, morzsolódó, nehogy bármi szemét kerüljön oda. Az azonban most derült ki, hogy gélt sem lehet magukkal vinniük a versenyzőknek. Mivel Szilvi frissítése jórészt a GU géleken alapul, ez okozott némi sokkot. Mikor beszéltünk, épp azon volt Szilvi, hogy vegyen valahol olyan apró kis kulacsot, amibe át tudja nyomni majd a géleket – mert úgy már magával viheti azokat. Az is most derült ki, hogy pl. levesport sem vihet ki a szigetre, csak már előre elkészítve. A futás közbeni frissítés pedig konkrétan úgy fog kinézni, hogy a folyadék állagú dolgokat (víz, izo, tea) viheti magával a zsákjában, és körönként a csekkpontnál kap vizet. Hogy mekkora egy-egy kör, az naponta változó lesz: elvileg 5-15 km között. Ha pedig szilárd ételt akar enni, azt nem teheti meg a szárazföldön (az Antarktisz jege szárazföld egyáltalán...?) hanem csak a part mentén várakozó csónakon, ami egyébként reggelente a hajóról szállítja ki a futókat. De ez várhatóan nem lesz egyszerű mutatvány, mert valószínű meg kell tenni pár lépést a vízben, hogy be tudjon szállni a csónakba, ahhoz pedig fel kell vennie egy speciális csizmát. Szóval valószínűleg megpróbálja ezeket a szilárd ételes frissítéseket ritkítani, amennyire lehet. Az meg majd kiderül, mekkora élményt jelent egy kikötött, hánykolódó csónakban falatozni… A hánykolódásról jut eszembe, hogy sikerült az eligazításon tengeri betegség elleni tapaszt szereznie. Szilvi vitt magával itthon kapható gyógyszert, de van elvileg egy hatásosabb, tapasz formátumú szer is, amit itthon nem lehet kapni. (Mondjuk, kereslet sem nagyon van rá – gondolom.) A versenyorvos adta neki, olyannyira, hogy rögtön fel is tapasztotta rá - a nyakára. Hogy miért pont oda, azt nem tudom – szerintem a szájára tapasztva biztos hatásosabb lett volna a hányás ellen. Na, majd ha egyszer én leszek a versenyorvos, bevezetem ezt az újítást. Egyébként van külön egy versenyorvos és van egy hajóórvos is a fedélzeten. Ahol a futókon kívül még kb. 100 egyéb utas is van, akik különböző céllal mennek az Antarktiszra: kutatók, fotósok, extrém kajakozók, „sima” turisták. Szóval, Szilvi a megbeszélésről sok tapasztalattal és egy tapasszal távozott – ja és egy új dzsekivel, ami a rajtcsomag része volt. Azt mondja, elég menőn néz ki. Nem tudom milyen lehet, de biztos van rajta egy-két pingvin… A tájékoztató után még Roskovics Mikivel ebédeltek egyet, aztán négy óra körül mentek fel a hajóra. Miután elindultak, volt egy részletes biztonsági tájékoztató a hajóúttal kapcsolatban, hogy mit kell tenni pl. hajótörés esetén, de reméljük, a futás nem fog duatlonba átcsapni, és nem kell úszniuk is majd a versenyzőknek. Ezt követően történt meg a felszerelések ellenőrzése. Mindenkinek ki kellet pakolnia a cuccát a kabinjának ágyára, és ott tételesen ellenőrizték azokat. (Egy kis mellékszál: ahogy írom ezt, bevillan a kép: kopasz katona vagyok (azaz újonc - fiatalabb olvasóink kedvéért), és a laktanyában napi szinten pakoljuk ki ellenőrzésre a felszerelésünket a rácsos, emeletes ágyra. Az a gyönyörű, sötétbarna, (divatos szóval élve) oversize alsónadrág képe most is előttem van, ahogy az ágyon díszeleg. Az eljárás ugyanaz, a helyszín és a körülmények mások. Hát, kinek mit dobott a gép, ugye… Mellékszáll gyorsan elvarrva - bocsánat érte.) Azt nem tudom, mi van, ha valakinek nincs meg valamije, mert gondolom, nem áll meg a hajó a következő városban, hogy a delikvens még gyorsan beugorjon a helyi közértbe pótolni a hiányosságot - merthogy nincs már több város sehol, úgyhogy gondolom, akkor a futás ugrott. Reméljük, Szilvinek is megvolt mindene, és nem csak a hajóról fogja nézni a futókat. Mondjuk, mikor kb. ötödször nézte át Ushuaiában a felszerelését, akkor vette észre, hogy nincsenek meg az otthon szépen kiporciózott lanolinok. Igaz, az nem kötelező felszerelés, de tekintettel arra, hogy van némi esély arra, hogy órákon át vizes zokniban kell majd futnia, finoman szólva sem árt ha megfelelően le van kezelve a lába. Volt is nagy kapkodás, értetlenkedés, finom, nőies szitkozódás, hogy maradhatott ez otthon – de akkor megérkezett a felmentő sereg szerény személyem formájában, aki megtalálta a kincset érő krémet. Ott, ahova Szilvi betette, csak idegességében már nem találta… Ami a hajózást illeti: a Beagle-csatornán (ami kb. 150 km) várhatóan kellemes lesz az út, amikor viszont kifutnak a nyílt vízre, cudar dolgokra kell számítaniuk. Majd kiderül, így volt-e, és hatásos volt-e a tapasz – a nyakon. De csak akkor, amikor megkapom Szilvi első levelét. Hogy ez mikor fog megtörténni, és azután milyen gyakran, egyelőre talány. Képet küldeni biztos nem fog tudni, de érdemes követni a „racingtheplanet” facabook- és instagram-oldalát, ott már most is látható néhány fotó az eddigi történésekről.

Végezetül: ez a kép a kihajózás előtti napon készült Szilviről Ushuaiában.

A Szerencsejáték Zrt. Szilvi kiemelt támogatója évek óta – melyért hatalmas köszönet jár! 

Enélkül nemcsak az antarktiszi út, de még ez a beszámoló sem született volna meg…  (írta: Lubics Gyuri – útban hazafelé)